Call of Duty World at War

A modern kori hadviselést követően a sorozat visszatért a második világháborúhoz. Ezúttal az amerikaiak részéről a Csendes-óceán a hadszíntér, az oroszok esetében pedig Sztálingrád ostromától Berlin elestéig vívhatjuk ki a győzelmet egy közönséges baka uniformisába bújva. A Treyarch csapatának feladták a leckét - a szinte tökéletes negyedik rész után valami újat kellett hozniuk a sorozatba, s közben tartaniuk kellett magukat a magas mércéhez is.

Nehéz új színt vinni az Activision világháborús sikersorozatába, pláne úgy, hogy a játék eredeti fejlesztője, az Infinity Ward tavaly több "Év játéka" címet is bezsebelt a Modern Warfare-rel. Ám a kiadó követte azt a módszert, hogy minden páratlan rész készítését egy másik stúdiónak adja ki, most nevezetesen a Treyarchnak. Persze a harmadik epizód harmatgyenge végeredményét tekintve kissé szokatlan egy újabb esély, többen a rosszallásukat fejezték ki a középszerű termékeket produkáló fejlesztők ellen, ám ők mindenkit megnyugtatnak: most jött el az ő idejük, s a World at War sokkal jobb lesz, mint eddigi referenciáik.

Tény, hogy a bejáratott játékmeneten nemigen kellett csiszolni, inkább a hangulati tényezők vesznek radikális fordulatot. Bizony, a Call of Duty életében megszűnt a vértelen csaták sora, az új rész a háború elállatiasodott, mocskos, túlélésre törekvő oldalát mutatja be, az alapvető emberi tisztesség figyelmen kívül hagyásával. Genfi egyezmény? Felejtsd el! Itt éppúgy természetes a hadifoglyok öncélú kínzása és kivégzése, mint az ellentétes oldalon a bevetett lángszórótól összeégett japán katonák lemészárlása. Ehhez még hozzájön a káromkodásokkal megtűzdelt katonai szleng, s rögtön tisztába lehetünk a játék elborzasztó témaválasztásával, és mindazzal, ami a történelemkönyvekből kimaradt.